Szeretettel köszöntök minden kedves látogatót weboldalamon. Egy különleges kirándulásra invitálom a régészet és a régi korok után érdeklődőket. Bízom benne nem csak az én számomra érdekes dolgokról írok. Sok-sok drónfelvételt készítettem, elsősorban Pest, Fejér, és Komárom megyék területeiről.

Természetesen vezetői engedély ( jogosítvány ) a kötelező biztosítás ( minden évben ) és a felszállási engedély minden alkalommal rendben volt. A fotók egy Mavic 2 Pro géppel készültek. Akár kezdhetném is a képek bemutatását, de előbb röviden a témáról. A weboldal címe egy kicsit megtévesztőnek tűnhet hiszen egy földutat két-háromezer év távlatából pontosan leírni, bemutatni nem lehet.

Elég néhány évtized ahhoz, hogy a természet visszafoglalja az ember által már nem használt területet. Galagonya, kökény, bodza és társaik benövik és felismerhetetlené teszik a terepet. Tehát nem az úttest amiről írni szeretnék,hanem az útvonal ,ami viszont még korunkban is jól követhető. Az akkori idők lehetőségeihez képest , szépen több száz kilométeren keresztül mértani pontossággal visz az út dombról-dombra . állomásról-állomásra.

Néhány szó , arról hogyan kerültek látókörömbe ezek a dombok. Már gyerekkoromban is közel állt hozzám a történelem és a földrajz, érdekelt a régmúlt. Vajon hogyan élhettek itt elődeink, 2-3ezer évvel ezelőtt. Próbáltam beleképzelni magam az akkori körülményekbe.

Nyilván sokkal kevesebben éltek ezen a vidéken, és hatalmas volt az érintetlen, természetes terület. Erdők, mezők,nádasok,mocsarak. A legnagyobb különbség valószínűleg a vizzel borított terület nagyságában volt a mai állapotokhoz képest.

A folyók és a patakok még nem mederbe terelve szelték át a völgyeket, csak úgy lazán a völgy alján szélesen szétterülve. Környékünkön ( Bicske ) a Váli-víz és a Szent László patak sok helyen még a mai napig is több száz méteres árteret, nádast képez.

A források is jóval nagyobb számban lehettek, csak Bicskén tudok három vagy négyről ami az elmúlt évszázadban eltünt.

Az ami ezek kapcsán megragadta a képzeletem,hogyan közlekedtek, hogyan keltek át ezeken a mocsaras terepeken. Nyáron minden bizonnyal könnyebb lehetett,de a novemberi ködös vizes mocsáron vagy a februári havas, jeges ingoványon átjutni bizony emberpróbáló feladat lehetett.

A kelet felöl nyugati irányba tartó utazóknak pedig óhatatlanul meg kellett birkózniuk ezekkel az akadályokkal. A térképre tekintve csak a Buda és Tatabánya távolságon kb. húsz ilyen vizes területtel találkoztak. Ennek kapcsán elkezdtem a környékünkön olyan helyeket keresni a patakpartokon ami mesterséges kialakításúnak tűnhet.

Kisebb hídfő vagy a patak felé benyúló móló szerű földnyelvre gondoltam, illetve azok esetleges maradványaira. Ilyen átkelést segítő helyet nem sikerült találnom, talán nem is voltak vagy a több ezer év tavaszi áradásai elmosták őket. Viszont felfigyeltem egy nagyon érdekes dologra.

Az Alföld kunhalmaihoz hasonló, de azoknál jóval nagyobb tömegű mesterséges kialakításúnak tűnő dombokra. Tömegűket 30-40 ezer köbméterre becsülöm. Jellemzően 2-4 méter magasságúak.

Azokon a helyeken ahol évszázadok óta mezőgazdasági művelés van alacsonyabbak, a kevésbé megművelt területeken magasabbak. Távolabbról szemlélve őket környezetidegennek tűnnek. Formájukkal, elhelyezkedésűkkel, de még a színűkkel is kilógnak a tájból.

Nem tudom milyen céllal hozták létre őket, de kitűnő lehetőséget biztosíthattak a kor utazóinak például éjszakai táborhelynek vagy mint őrhely esetleg megfigyelő pontként is remekül használhatók lehettek.

Az egész bicskei járást bejártam és viszonylag sok ilyen dombbal találkoztam. Kínálta magát a lehetőség, hogy mint kereskedelmi utak állomásaiként kezeljem őket.

A szakirodalom szerint már az időszámításunk előtti időkben a kelták majd később a rómaiak is igyekeztek a legrövidebb utat használni a célállomásaik között. Ez pedig az egyenes.

Ennek ismeretében kezdtem el a dombokat valamilyen rendszerbe illesztgetni. Az eredmény meglepő volt, pedig csak néhány környékbeli települést vizsgáltam meg. Mány, Csabdi, Csordakút, Szárliget dombocskáit szépen vonalba sorakozva találtam.

Felbuzdulva ezen az érdekességen a térképen tovább húztam a vonalat nyugati irányba, egészen a soproni Várhely nevű dombig ért a vonal. Itt egy nagy kiterjedésű Kelta sánc erődítés áll, közelében pedig kb. kétszáz kelta halomsir található.

A vonalat természetesen a keleti irányba is folytattam a térképen, egészen a Dunáig A nyílegyenes vonal Budán pedig a Gellért hegy és a Budai vár közé, a régi Tabánba ért. Mint érdekesség ez a terület is jelentős Kelta telephely volt.

A későbbiek során a Duna túlsó felére az Alföld irányába is folytattam a térképen ennek a vonalnak a meghosszabbítását. Már nem is lepődtem meg amikor a vonal melletti sávban Alattyánig négy, a térképen jól látható a régészek által bronzkori földvárnak leírt objektumot találtam. A dunántúli átkelő állomások mértani pontosságú folytatásaként.

Ellenben ezek teljesen más felépítésűek. Itt a telephelyeket körbe árkolták és a kitermelt föld pedig sáncként hasznosult, védve a települést. Azon túl a háziállatok elcsatangolását is meg akadályozta.

Összegezve, tehát 262 km hosszúságban és kb. 300 méter ( 0,3 km ) széles sávban, 54 mesterséges vagy annak tűnő, domb jellegű objektum található.

És valamennyi, vízfolyás közelében, az árterület szélén található. Annak a valószínűsége hogy véletlenül vannak ilyen szépen sorba, egy a több millióhoz, azaz nagyon valószínütlen.

Csak mint érdekesség , de semmi jelentősége, ha ezt a háromszáz méteres sávot alaposan meghosszabbítom ( 8.200 km-re ) a nyugati vége Párizs déli kerületeibe ér, a keleti vége pedig Peking északi kerületeibe ér.

Ez csak játék a térképen, biztosan a véletlen műve. Különben sem hiszek az összeesküvés elméletekben, konteókban.

Az ok amiért elsődlegesen szeretnék szólni, hogy ezekkel a dombokkal ne hogy úgy járjunk mint a sok ezer kunhalommal. A nagyüzemi talajművelés, ipari parkok, lakóparkok,autópályák áldozatai legyenek. Vannak igazán szép megmentésre érdemes példányok.

Igazi (Ex lege ) kategória. Jelenleg csak azok vannak biztonságban amelyeket temetőként használnak Pl: Árpás, Mór, Csordakút, Mogyórod, Kőszárhegy, Gánt, Cinkota vagy Pestszentlőrinc.

Egy nagyon szemléletes példa a vizes területek csökkenéséről , illetve megszünésűkről. A kettő fotó Epől és Máriahalom között készült, három év különbséggel.

És akkor most, szeretném bemutatni néhány ilyen útvonalnak, a jelenleg is látható megmaradt állomásait. Elsőként az általam leghosszabbnak mért szakaszt mutatnám be. Az ’A’ jelű út Soprontól Alattyánig.